Koronatanú II. – Nem adjuk Európát!

Egy arcél a neten

A Rand Corporation (www.rand.org), olyan szervezet, amely kutatási és fejlesztési céllal jött létre. Missziója, hogy munkájával segítse a társadalmi szférában a legkülönbözőbb területeken szükséges szabályozó keretek, szervezési javaslatok állandó fejlesztését, a következő céllal:

„Segíteni kívánjuk szerte a világban azokat a közösségeket, amelyek társadalmi életüket, közösségi szervezeteiket biztonságosabbá, egészségesebbé és virágzóbbá kívánják tenni”.

A Rand egy nonprofit, politikailag semleges testület, amely teljes mértékben elkötelezett a közösségi érdekek képviseletének irányában.

Kutatási integritás

A mi hivatásunk az, hogy a különböző szintű döntéshozók képességei a mi segítségünkkel magasabb szintre fejlőd- hessenek, az általunk elvégzett kutatások és elemzések segítségével. Mivel az általunk végzett tevékenység érték- központúsága, objektivitása, valamint a legmagasabb szintű integritás és etikai viselkedés iránti megingathatatlan elkötelezettségünk képezi egész működésünk alapját, ebből következik, hogy kutatásaink és elemzéseink mindig szigorúan objektívek és pártatlanok. Kutatási eredményeinket, tanulmányainkat robusztus, tűpontos minőségbizto- sítás jellemzi. A pénzügyi vagy egyéb érdekek lehetséges ütközését, közismerten szigorú munkatársi képzéseinkkel, projektjeink állandó átvilágításával, a tökéletes átláthatóság állandósításával kerüljük el. Intellektuális önállóságun- kat, szabadságunkat kutatási eredményeink rendszeres megjelentetésével és a kutatási munkánkat finanszírozó for- rások megjelölésével biztosítjuk.

Emelt szintű összefoglaló tájékoztatás
2022. január 25.
(egy hónappal az orosz-ukrán háború kitörése előtt….)

Németország meggyengítése, az Egyesült Államok megerősítése

Az Egyesült Államok jelen gazdasági helyzete nem azt mutatja, hogy képes lenne tovább működni bizonyos külső for- rásokból érkező jelentős pénzügyi és anyagi beáramlás nélkül. Az a mennyiségi „könnyítő” politika, amelyet a FED (az amerikai központi bank, egyébként magánkézben) az utóbbi években újra meg újra alkalmazott, valamint a kontroll nélküli pénzkibocsátás a 2020-as és 2021-es Covid-karantén idején, a külső állami adósság hatalmas növekedéséhez vezetett. Ugyanez zajlott le nemzeti valutánk, dollárkészletünk esetében is. Belső gazdaságunknak az utóbbi időben tapasztalt folyamatos hanyatlása nagy valószínűséggel oda fog vezetni, hogy a 2022-es novemberi félidős kongresszusi és szenátusi választásokon a Demokrata Párt vereséget szenvedhet. Ekkor felmerülhet az elnök hivatalából való elmozdítása is, amit minden körülmények között el kell kerülni. Nemzetgazdaságunknak tehát sürgős szüksége van kívülről beáradó forrásokra, elsősorban a bankrendszerben. Ezek a források csak európai országok felől jöhetnek, akik be vannak kötve az Európai Unió és a NATO szövetségi rendszerébe, mégpedig azért, mert ebben az esetben ez a folyamat részünkről sem katonai, sem politikai erőfeszítést nem igényel. 1 2 Ennek legfőbb akadálya jelenleg Németország növekvő önállósulása. Bár még mindig egy olyan országról be- szélünk, amely csupán limitált szuverenitással rendelkezik, észrevehető volt, ahogy évtizedeken keresztül ezek- nek a limitációknak a csökkentésén munkálkodott, hogy végül teljesen önálló állammá váljon. Ez a folyamat ma is zajlik, és bár lassú és óvatos, de egyenletes és állandó. Előre vetítve azt mutatja, hogy a végcél még jó néhány évtizedet igénybe vehet, de ha az Egyesült Államok szoci- ális és gazdasági problémái eszkalálódnak, a német „futam” sebessége komolyan felgyorsulhat. Németország növekvő gazdasági függetlenségének másik tényezője a Brexit. Az Egyesült Királyságnak az Európai Unió kereteiből való kiválásával elvesztettünk egy jelentős lehetőséget arra, hogy hatékonyan beleszólhassunk az egyes európai kormányok között zajló döntéshozatali folyamatokba. A fent leírt változásoknak az irama csak azért maradt viszonylag ilyen lassú, mert az európaiakban még mindig él egy félelem a mi esetleges negatív reakcióinktól. Ha egy nap magára hagynánk Európát, jó esély adódhat Német- ország és Franciaország számára, hogy teljes politikai konszenzusban találkozzanak. Utána majd Olaszország és más „öreg” európai országok – bizonyos feltételek mentén – szintén csatlakozhatnának. Nagy-Britannia, amely pillanat- nyilag kívül van az Európai Unión, egyedül nem lesz képes ellenállni egy francia-német szövetség nyomásának.

Ha ez megtörténne, az idővel Európát – úgy gazdasági, mint politikai értelemben – az Egyesült Államok komoly versenytársává emelhetné.

Mindezen kívül, ha az Egyesült Államok a közeljövőben mégis kénytelen lenne elmerülni egyre sokasodó belső problémáiba, az „öreg” Európa annál erősebben ellen tudna állni a már Amerika felé orientálódó néhány kelet-euró- pai ország hatásainak.

A német és az európai uniós gazdaság sérülékeny pontjai

A már említett, Európából Amerika felé áramló források csak akkor növekedhetnének számottevően, ha Németországban elindulna egy kontrollált gazdasági krízis.

Az Európai Unió gazdasági növekedésének üteme szinte kizárólag a német gazdaság állapotának függvénye. A jelenlegi német gazdasági modell két pilléren nyugszik: – korlátlan hozzáférés az olcsó orosz energiaforrásokhoz – korlátlan hozzáférés az olcsó francia elektromos áramhoz (a nagyszámú nukleáris erőműnek köszönhetően) Az első tényező fontossága kiemelkedő. Az orosz energiaforrások leállítása olyan rendszerszintű krízist eredmé- nyezhet, amely pusztító lenne a német gazdaságra éppúgy, mint – közvetett módon – a teljes Európai Unióra. A francia energiaszektor hamarosan szintén komoly problémába futna bele. Az orosz kontroll alatt lévő nuk- leáris fűtőanyag-források várható megállítása, plusz a Száhel-övezetben kialakult bizonytalan helyzet miatt, a francia energiaszektor kritikus függőségbe kerülne az ausztrál és kanadai forrásoktól.

A kontrollált krízis

A koalíciós kényszer állapotában lévő jelenlegi német vezetés egyáltalán nem ura az országban kialakult helyzetnek. Közelmúltbeli akcióinknak köszönhetően képesek voltunk blokkolni az Északi áramlat II. használatba vételét, annak ellenére, hogy az acél- és vegyipar képviselői komoly harcot folytattak beindításáért.

Az életszínvonal várható drámai süllyedése még ráveheti a kormányt, hogy újragondolja döntéseit és visszatérjen az európai szuverenitás és a stratégiai autonómia ideájához.

Az egyetlen lehetséges mód, amellyel garantálhatjuk, hogy Németország visszautasítsa az orosz energiaforrá- sokat az, hogy mindkét felet belevisszük egy Ukrajnában zajló katonai konfliktusba. További akcióink ebben az or- szágban ugyanis elkerülhetetlenül egy katonai választ váltanak majd ki Oroszországból. Az oroszok egyszerűen nem hagyhatják válasz nélkül azt a tényt, hogy az el nem ismert Donbas köztársaságok határánál egyre erősödik majd az ukrán hadsereg nyomása.

Ekkor lehetségessé válik majd Oroszország, mint agresszor megbélyegzése, és a jó előre előkészített szankciós csomagok fokozatos bevetése.

Putyin válaszul dönthet úgy, hogy bevezet bizonyos limitált ellenszankciókat – elsősorban az Európa felé irányuló energia területén. Az a kár, amit ez okozni fog az Európai Unió országainak, hasonló lesz ahhoz, mint ami az oroszo- kat éri, és néhány országban – elsősorban Németországban – akár még nagyobb is lehet. Az előfeltétele annak, hogy Németország besétáljon ebbe a csapdába, adva van: az Európában egyre erősödő „zöldpárti” hatás és ideológia. A német zöldek egy erősen dogmatikus, mondhatni fanatikus mozgalom, amely megkönnyíti számukra, hogy gazdasági szempontokat ne mérlegeljenek. Ebben a tekintetben a német zöldek még túl is tesznek az Európa más országaiban működő hasonló szervezeteken. 3 Bizonyos vezető zöld politikusokban a személyes emberi vonások és a professzionalizmus hiánya miatt – itt első- sorban Annalena Baerbock és Robert Habeck jöhet számításba – azt valószínűsíti, hogy számukra egyszerűen lehetet- len lesz időben elismerni, hogy tévedtek. Ezért számunkra elég lesz gyorsan megformálni Putyinnak, mint agresszív támadónak az imázsát a médiában ahhoz, hogy a zöldekből – Európában mindenütt – háborúpárti és a szankciókat szokott fanatizmusukkal védelmező szövetségeseket faragjunk. Ez aztán lehetővé teszi a szankciós rendszer szinte akadálytalan bevezetését. A jelenlegi vezetőkben a professzionalizmus nyilvánvaló hiánya a jövőben sem fogja ve- szélyeztetni a most megformált szankciórendszer fennmaradását, még akkor sem, amikor a kialakult szabályrend- szer negatív következményei már mindenki számára nyilvánvalóvá válnak. A német koalíciós kormányban dolgozó partnerek kénytelenek lesznek követni szövetségeseik útját, – legalábbis addig, amíg a gazdasági problémák súlya erősebb nem lesz, mint egy esetleges kormányzati krízistől való félelem. Mindezek fényében, még ha az SPD és az FPD idővel a zöldek ellen fordulna is, és megteremtené a lehetőséget egy következő kormánynak arra, hogy még időben normalizálja Oroszországgal való kapcsolatait, a siker esélye minimá- lis. Németország jelenlegi fegyverszállítási akciói, az ukrán hadseregnek nyújtott komoly katonai segítsége nyilván- valóan erős bizalmatlanságot gerjeszt majd Oroszországban, és ez mindenféle újratárgyalási folyamatot rendkívül lelassítana. Amennyiben az Ukrajna elleni orosz agresszió és az ezzel kapcsolatos háborús bűnök széles körben elfogadottá válnak, a német politikai vezetés már nem tudja felülírni európai uniós partnereinek további segítségnyújtási elkö- teleződését. Mindezek a tényezők pedig megfelelő mély szakadékot nyitnak Németország és Oroszország együtt- működésének terepén, és a legnagyobb német gazdasági szereplők jövőbeni versenyképessége visszavonhatatlanul károsodik.

Várható következmények

Az orosz energiaforrások csökkentése – ideális esetben teljes leállítása – óriási romboláshoz vezet majd a német ipar- ban. Mivel a még rendelkezésükre álló orosz gáz jelentős hányadát kénytelenek lesznek a téli hónapokban a lakossági és közigazgatási területen elhasználni, ez még jobban fokozza a hiányt. Ipari létesítmények bezárása az összeszere- lő cégeknél alkatrészek hiányához vezet majd, következik a logisztikai láncok szétszakadása és végül az egész ipar területén egy dominóhatás érvényesül. A legnagyobb vegyipari, fémipari és gépgyártó cégek kénytelenek lesznek befejezni működésüket, mivel nincsenek abban a helyzetben, hogy energiafelhasználásukat bármilyen szinten csök- kenthessék. Ez pedig egymáshoz kapcsolt vállalkozások leállásához vezet, amely egyben megszűnésüket is jelenti. A német ipar összesített veszteségét jelenleg csak körülbelül lehet megbecsülni. Még abban az esetben is, ha az orosz energiabeáramlás beszűkülése, illetve elzárása csupán a 2022-es év végéig tartana, a következmények több évig hatni fognak, és a teljes veszteség így is elérheti a 200-300 billió eurót.

Nyilvánvaló, hogy a fent vázolt lépések nemcsak végzetes csapást mérnek a német gazdaságra, de nyomában az egész Európai Uniós gazdaság kivédhetetlenül összeomlik.

Itt nem a gazdasági növekedés csökkenéséről beszélünk, hanem egy olyan fennálló, állandósuló recesszióról és hanyatlásról a GDP területén, amely a következő 5-6 évben legalább évi 3-4%-os lesz. Egy ilyen zuhanás természetes módon pénzpiaci pánikhoz vezet majd, vagyis a tőzsdék összeomlásához.
Az euró minden bizonnyal és visszafordíthatatlanul a dollár alá zuhan. A valutának ez a komoly esése globálisan masszív eladási hullámhoz vezet majd, mivel „toxikus” valutává vált, és a világ minden országában szabadulni pró- bálnak majd tőle. A nyomában keletkezett űrt betölti a dollár és a jüan.
A prolongált gazdasági recesszió természetesen az életszínvonal drasztikus eséséhez vezet majd, ugyanakkor a munkanélküliség drasztikus megemelkedéséhez (egyedül Németországban elérheti a 200-400.0000 főt). Ez aztán egy exodust eredményez, a magasan képzett szakmunkások, értelmiségi vezetők körében, akik számára ma, nem létezik más célország, mint az Egyesült Államok. Valamivel kisebb mértékű migráció várható néhány más európai uniós országból is.
Az itt felvázolt jövőkép, amennyiben megvalósul, nemzeti pénzügyi állapotunk erősítését szolgálja majd direkt és indirekt formában. Rövid távon visszafordítja a ránk leselkedő gazdasági recessziót, miközben konszolidálja az amerikai társadalmat, sikeresen elvonva figyelmét az azonnali ökonómiai problémákról. Ez pedig jelentősen csökkenti egy választási vereség kockázatát.
Középtávon (4-5 év) a tőkevándorlás, az újraorientált logisztikai áramlások, a versenyhelyzet átrendeződése kü- lönösen a vezető iparágakban, mindösszesen 7-9 trillió amerikai dollár beáramlását jelentené.
Sajnálatosan az általunk itt felvázolt tervekből középtávon Kína is hasznot húzna. Ugyanakkor Európa mély po- litikai függése az Egyesült Államoktól lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyan semlegesítsük egyes európai álla- mok lehetséges kísérleteit arra, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek Kínával.

***

Mielőtt a fenti írást teljes mélységében értelmeznénk, még egyszer idézzük vissza a terv kigondolóinak és elkészítőinek felénk fordított bemutatkozó arcát:

„A Rand Corporation, olyan szervezet, amely kutatási és fejlesztési céllal jött létre. Missziója, hogy munkájával segítse a társadalmi szférában a legkülönbözőbb területeken szükséges szabályozó keretek, szervezési javaslatok állandó fejlesztését, a következő céllal:

Segíteni kívánjuk szerte a világban azokat a közösségeket, amelyek társadalmi életüket, közösségi szervezeteiket biztonságosabbá, egészségesebbé és virágzóbbá kívánják tenni”.

A Rand egy nonprofit, politikailag semleges testület, amely teljes mértékben elkötelezett a közösségi érdekek képviseletének irányában.

Kutatási integritás

A mi hivatásunk az, hogy a különböző szintű döntéshozók képességei a mi segítségünkkel magasabb szintre fejlődhessenek, az általunk elvégzett kutatások és elemzések segítségével. Mivel az általunk végzett tevékenység értékközpontúsága, objektivitása, valamint a legmagasabb szintű integritás és etikai viselkedés iránti megingathatatlan elkötelezettségünk képezi egész működésünk alapját, ebből következik, hogy kutatásaink és elemzéseink mindig szigorúan objektívek és pártatlanok. Kutatási eredményeinket, tanulmányainkat robusztus, tűpontos minőségbiztosítás jellemzi. A pénzügyi vagy egyéb érdekek lehetséges ütközését, közismerten szigorú munkatársi képzéseinkkel, projektjeink állandó átvilágításával, a tökéletes átláthatóság állandósításával kerüljük el. Intellektuális önállóságunkat, szabadságunkat kutatási eredményeink rendszeres megjelentetésével és a kutatási munkánkat finanszírozó források megjelölésével biztosítjuk”.

***

Mire véljük ezt az írást?
Legyen „valódi”, legyen „hamis”, minden sora beteljesedni látszik jelenünkben. Mi szólal meg egy XXI. századi európai lélekben egy ilyen írás olvasása után?

Egyáltalán mit jelent az, hogy európai lélek?

A mai világban divatos az európaiságot egyfajta amerika-ellenességként értelmezni. Nem kifejezett ellenségességet értenek ez- alatt, inkább a különbségek igenlését, és további különbözni akarást a mai Amerikai Egyesült Államok által megtestesített emberi jellegzetességektől, politikai-ideológiai irányultságoktól. Mi dolgozik egy lélekben, amikor a megkülönböztetés igénye szerint él?
Az utolsó 300 év történelméből fakad a megállapítás: európai gyökér, amerikai lomb. Ilyen rátekintésben ma európainak lenni va- lamiféle konzervativizmust jelenthet. Európa a megtartó, az értékőrző. Törzs, amelynek ága átnyúlt az óceánon és kilombosodott. Ezt egyébként az amerikaiak többsége is elismeri, amikor Európát „óvilágnak” nevezi.
Ha most ideidézzük Makovecz Imrét, az ő számára a feltett kérdés itt is mélyebb rétegeket érintett:
Milyen élettervet szőttünk mi, a mai korban Európába készülő szellemek születésünk előtt?

Mivel tudván tudta, hogy a kontinens bensejében egy új Nap készül felkelni, az Ő lényében az új Napkelte deklarációja mögött egy olyan bizonyosság munkált, amely meg volt győződve egy új európai ébredés esedékességéről, világjövőt eldöntő jelentőségéről. Benne is, mint a hosszú-emlékezetű emberekben általában, az európaiság a kelta-szkíta-hun-hellén-római-keresztény szellemiség egybefont tartóerejét jelentette, és egy ilyen megidézhető múltra alapozó feladatot, melyet az európai szellem nem kényszerből, hanem a világfejlődés szükségszerűségéből fakadóan választott magának.
A felvilágosodás óta a modern filozófusok olyan állítólagos jellemzőkkel kívánják meghatározni a valóságot, amelyek leginkább rájuk, másra azonban nem érvényesek, sőt az érvelés legelemibb logikai szabályait felrúgva, összevonva sem csak arra érvényesek, amit definiálni akarnak, hanem sok minden másra is.

Természetjogi univerzalizmus, racionális vitakényszer, emberi méltóság, vallási tolerancia, emberi jogok, erkölcsi autonómia, kép- viseleti demokrácia – ezekkel a meghatározásokkal nem lehet mit kezdeni. Azért nem, mert minden európai ismer például nálánál vallási szempontból toleránsabb, más földrészen élő embert. Bár a felvilágosodás Európában született, alig több, mint 300 éves, és ez Európa mítoszának, történetének, sajátosságainak szempontjából elenyésző idő.
A felvilágosodást Amerika ölelte magához, s lett belőle – szellemi szempontból – a tanult tudatlanság, a „műveltség réme”, és egy állítólagos kultúrfölény hübrisze, amely elkerülhetetlenül más országok, sőt kontinensek meghódítására sarkallta e fiatal államot.
Ma nem feladatunk, hogy az évszázadok nyugtalanságában, kalandor kísérletező ellentmondásokban törékennyé vált Európa jellemzőit keressük, hanem – visszatérve az individuális európai lélek, szellem területére – azokat a vonásokat, amelyek miatt ma érdemes európaiként élni.
Ebből vajmi keveset találunk az Európai Unió alkotmányában, amely tükrözi, hogy az Unió egy gazdasági-jogi kezdeményezés. Alkotmányában a szolidaritást helyezték az emberi testvériség helyébe, és amikor a továbbiakban a fenntartható fejlődésről, tudományos és műszaki haladásról, békéről, mint legfőbb ideológiai sarokpontokról beszélnek, akár az Egyesült Államok alkotmányát is olvashatnánk. Le kell azonban szögeznünk:

Európa nem azonos az Európai Unióval.

Európainak lenni nem annyi, hogy tagjai vagyunk az Uniónak, avagy sem. A dolgok ennél sokkal bonyolultabbak.

***

Európa mítosza

Európa mítoszát remélhetőleg minden iskolás gyermek 10 éves kora előtt megismeri. A mítoszok az emberiség őstörténetét mutatják meg, és leginkább a jövő számára maradtak itt, egy olyan kor emberiségének, amely újra megtanul majd szavak helyett képekben gondolkodni, és jól fejlett intellektusát felruházza végre azzal a magasabb értelemmel, amelyet korunk szelleme Michael arkangyal ma minden gondolkodást vállaló embernek felkínál. A föníciai királylány szépséges történetét Homérosz tárta fel nekünk, leírta, ahogy a Fönícia tengerpartján játszadozó királyleányt az Istenkirály, Jupiter/Zeusz fehér bika képében magával ragadta, és a levegőbe emelkedve Kréta szigetére vitte magával, mint feleségét.

Európának tehát Jupiter/Zeusz feladata van: kifejleszteni azt a gondolkodást, amelybe szellemileg kreatív erők újra beléphetnek és működhetnek. Európának ezért a jelenlegi gondolkodást a legmagasabb tökélyre kell fejlesztenie. Az ehhez feltétlenül szükséges – ma még az európai lélek mélyén alvó – új szellemi érzékszervek, mint az Én-érzék, a gondolat- és a beszédérzék kifejlesztése pedig kimondottan a közép-európai népek feladata.

Európa születésének mítosza igazán a mai modern korban válik jelentőssé, mivel Jupiter/Zeusz tiszta gondolatvilágát egyre erő- sebben támadja a Minotaurusz, azzal a veszedelmes, röghöz láncolt gondolkodással, amely elvesztheti az önzetlen igazságkeresés impulzusát. A hazug, hamis gondolkodás délibábja tönkreteszi az emberiséget, felfalja az ifjú géniusz-erőket. Egyedül a szellem hősies tettei menthetik meg a jövőt.
Már a XIX. század gondolkodói megélték, ahogy fokozatosan kezdték elveszíteni gondolataik szellemi tartalmát.
Mit tehet akkor a mai ember, aki elolvassa a Rand.org bizalmas jelentését?
Mit tehet Michael, akinek uralmi korszakában élünk, akit úgy is nevezünk, hogy a Gondolat Tüzes Hercege?
Mit tehet Michael, amikor éjszakai állapotunkban felajánljuk neki ezt a kortörténeti jelentést?
Gondolatokat küldhet a hozzá forduló emberi lelkekbe az új szellemiségről, amelyre Európának végzetesen szüksége van, de amelynek az individuális ember legbensőbb középpontjában kell megjelennie. Ebből egy új szellemi kondíció fakad, nevezhetjük etikai individualizmusnak, amely természetes módon hordozza magában a felismerés lelkiismeretét és kreatív egyediségét. Az ilyen irányba szellemileg ébredő ember saját erőből formálja meg azokat a gondolatokat, amelyek egyenesen jelen történelmünk vezérlő szellemé- től érkeznek, és az egész emberiség jövőjére irányulnak.

„Felkészítem magam arra az új, fejlődési korszakra, amely átvezet a XX. századból a XXI.. századba, mert látom, érzékelem, értem, felfogom, hogy hatalmas romboló erők működnek ma a Földön.
A Föld minden kulturális és civilizációs eredménye, eddig megalkotott életműve – idéző emlékezet híján – hanyatlásnak fog indul- ni és végül megsemmisülésre ítéltetik, ha Michaelnek, a jelenkor vezérlő szellemének impulzusa nem ébreszti fel az emberi lényeket az egyre betegebb létben nyugtalan álmukból”.
Négy és fél ezer évnyi létezés után Európa új születése készülődik bennünk. A föníciai királyleány örökségét, ezt a szépséges kon- tinenst az egész Föld közepének is tekinthetjük, közepet a keleti és nyugati emberiség között, ahol az emberiség végrehajtja azt a különleges feladatot, hogy a nemzeti lelkületek sokszínű, szellemileg gazdag találkoztatásából a világ elé tárja az ember magasabb Én-jét, minden emberi individuum megszületni készülő szellemi Önvalóját.
Kelet és Nyugat civilizációs különbségét olyan képpel is kifejezhetjük, hogy Amerika leginkább luxusvillát akar építeni, Oroszország pedig templomot. Ez abból fakad, hogy a Nyugat (Amerika és Nyugat-Európa) népeinek figyelme elsősorban a földi világ felé fordult az utolsó fél évezredben. A keleti oldalon Oroszország finom, jövőbemutató fluidikus kapcsolódást őriz Ázsiához.

E kettő kontrasztja ma minden további nélkül találkoztatható az emberi lélekben.

Európának mindig ezt a két pólus közötti találkozási és kiegyenlítési pontot kell keresnie és megtalálnia. Azt a szellemi felismerést kell egy új kultúráramlatban kifejeznie, amely egyszerre képes megragadni az ember szellemi Én-jét, és ugyanakkor értékelni az indi- viduális ember szociális jelentőségét. Az európai lélekben ott él a késztetés, hogy a lelki különbözőségek szellemi felismerésén alapuló kölcsönös tiszteletből és meg- becsülésből építsen olyan, a jövőnek szükséges kapcsolatokat, amelyek az egyetlen értelmes szociális jövőt hordozzák, ha az ember, ember kíván maradni. Nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy kontinensünk nemzeti sokoldalúságából, lelki árnyaltságából micsoda kulturális gazdagság született és születni akar a jövőben. Ez a jellemvonás, a lelki színeknek ez a bősége, ami Európa képét tárja elénk, abból fakad, hogy Európa a XV.-XVI. század után – minden külső kényszer nélkül – fokozatosan a népek kontinensévé vált. Ma bárki számára átélhető a nemzeti típusoknak ez a csodálatos gazdagsága, a lassú léptű svédektől a merkúri gyors franciákig, a tüzes írektől az okos görögökig, a birodalomépítő angoloktól a hajlíthatatlan lengyelekig, a gyakorlatias és nyugodt svájciaktól a hirtelen, esztétikus ola- szokon át a barátkozó, ámde arrogáns németekig, a lázadó spanyolokig. Ez a szédítően gazdag különbözőség nem káosz, hanem sokkal inkább egy egység, amely a külső típusgazdagság látszatát a felismerésben magában egyesítve ki tudja mondani: ez Európa! A népek kontinensének fejlődésével kéz a kézben járt és jár a személyiség kibontakozása, mely által az ember szabad, minden kényszertől mentes lénnyé fejlődhet.

A szellem területén az ember saját magáért akar felelősséget vállalni, és saját kulturális élete ápolása felől szabadon kíván dönteni. Egy nemzet kulturális életéhez mindaz hozzátartozik, amely egy nép lelki karakterével összefügg. Az emberekben élő hajlam erre a nemzeti-lelki sajátosságból fakadó szabad, önálló orientációra a szellemi-kulturális élet területén, ez igényli ma a legnagyobb figyelmet jelenünk és jövőnk számára.

A jelen eseményeit, melyekkel ma mindenkinek találkoznia kell, a néplelkek ellentétes állapotainak eredményeiként élhetjük meg, ha elmélyülünk ezekben a néplelkekben. Egyedül ez vezet az egyes népek között lezajló események helyes megértéséhez és magyarázatához.

A közép-európai lelkek számára világos kell, hogy legyen, hogy a közelmúlt és a jelen megrendítő eseményei minden bizonnyal egy új korszakot vezetnek be.

Ami a jelenkor ezen eseményeiből kifejlődik, az csakis az emberi szellem új fázisa lehet, mert csak egy új szellemi fázis adhat értel- met ekkora áldozatoknak. Történelmi törvényszerűség, hogy a szellemileg feldolgozatlan katasztrófák további katasztrófákhoz fognak vezetni. Amikor a XXI. század a 2001. szeptember 11-i támadással már szembenézhetett a maga őskatasztrófájával, ez semmi más, mint szomorú bizonyítéka a modern emberi tudat szellemi lustaságának. A XX. század egyszer talán úgy lép majd a történelembe, mint egy olyan évszázad, amelyben az emberiség a technikai fejlődés közepet- te tudatosság és morál tekintetében megtorpant, sőt, talán vissza is fejlődött. Az, hogy a XXI. század végi emberiség ne juthasson hasonló következtetésekre, nos ez a feladat vár ma a közép-európai lelkekre. Az ébredő, új érzékszervek olyan követelményeket támasztanak, az Európa kultúrfeladatát és egyben egyetlen emberhez méltó jövőjét lényükben hordozó emberekben, amely a következő megállapításban ölt formát:

Mi, modern emberiség, kollektív sorsunkban olyan helyzetbe kerültünk, amelyben csak nagyon kevéssé tudunk segíteni önmagunkon, másrészről azonban hatalmas képességek, kísértések kínálkoznak arra, hogy szinte jóvátehetetlenül tönkretegyük magunkat.

A felismerés, ami ebben az állapotban segíthet, a következő:

Európa közepe misztériumtér.

Olyan térség, amelyben az embereknek el kell jutniuk oda, hogy belső munkával – a közönséges történelmen túlmenően – orientálódni akarjanak a történelem azon szféráiban, amelyet ma csak a szellemiből lehet leolvasni és le is olvasható. Nincs szükség ködös módon, a kornak nem megfelelő vizionárius állapotokat kifejleszteni, de rendkívül fontos, hogy foglalkoztasson bennünket mindaz, ami az egyéni, emberi biográfia sorsösszefüggéseiben megfigyelhető. A közép-lelkek számára első feladat és kötelezettség, hogy az emberiség eredetét, fejlődését a jelenig menően, valamint a valószínű jövőfejlődés irányába szellemileg megértse. Éppen az ébredő középtől követeli a világsors egy probléma megoldását, amely azonban egyedül a szellemi világba való betekintés alapján oldható meg. Az intellektualizmus már egész Európát hatalmába kerítette,
de itt Közép-Európában nincs létjogosultsága.

A korszellem azt kívánja, hogy itt egy adott világhelyzet szellemi megértéséből szülessenek a tettek, egy olyan szakrális szemléletből, amely intuícióvá avatja a gondolkodást, és nem alapelvek, vagy mumifikált dogmák forrásából kíván cselekedni.

Ma olyan időkben élünk, ma, és nem a távoli jövőben, amelyben az emberek azt mondják majd: Világkezdet váltotta fel a Világvéget

Az Európai Közép misztériumterében egyszerre kell megnyilvánulni a szakadéknak és a mélységből való kiemelkedésnek. Összeomlás- ból alapítás születhet az egyéni sorsokban éppúgy, mint Közép-Európa sorsában.

Egyszóval: Nem adjuk Európát!
Sem ármánynak, sem járványnak, sem háborúnak.
Ez lesz a Középből kiinduló Nagy Újraindítás.

Addendum: a nemzeteket nem az állami bürokrácia és az államhatárok tartják fenn, hanem dalaik és költészeteik. Ahogy 1914-ben elkezdődött az új 100 éves háború a végleges világuralomért, ugyanilyen bizonyossággal látszik, hogy 1990-ben elkezdődött a háború harmadik és döntő szakasza.
Ha a vizek nagy apadása Budapestet, Prágát, Varsót, Vilniust, Szentpétervárt és Berlint a tengerfenéken töltött hosszú álmuk után a felszínre hozza, akkor Párizsnak és Rómának, Bonn-nak és Londonnak, Stockholmnak és Oslónak, amerikai nyughatatlanságukat visszafogva, egy pillanatra csendben figyelnie kell.

Mert most jött el Európa órája, holnap már késő lesz.*

Ispánkon, 2022.október 23.

*Kay Skagen norvég író 1990-es cikkéből

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük