Filantroposz Műhely
Egy korszerű közép-európai szellemi orientáció
Európa szívében megjelent a jövő misztériuma, a modern szellemtudomány.
Makovecz Imre
„Fel kell építeni a fiatalok ismeret-katedrálisát, mert a kontinens belsejében egy új Nap készül felkelni."
Akit a XXI. században az európai kontinensre helyezett a sorsa, abban a kivételes helyzetben van, hogy egyszerre lehet objektív megfigyelője és teljes lényével alanya, résztvevője a jelen nem mindennapi folyamatainak. Napjaink történései egyre megrázóbb jelzésekkel, mondhatnánk kataklizmikus jelzésekkel adják értésünkre:
Európa a lét és nemlét szakadékához érkezett.
Az európai ember lelkivilágában törvényszerűen ugyanilyen rengések zajlanak, gondolat-érzés-akarat évezredes képességei eddigi alapjaikról leszakítva, kényelmi és türelmi búvóhelyeiről kitaszítva, a kényszerű éberség állapotába katapultálják őt.
Az idő elérkezett!
A korszellem meghívására lép elénk Európa szelleme, a mitikus lény, akinek isteni távolságtartása csak lassan formálódott egy kontinens földi kultúrateremtő tetterejévé. Az idő áramában az a pont, ahol Európa népei először fejezték ki létükkel – még tétován és homályosan – a teremtett kozmosz szellemi rendjét, a Krisztus utáni IX. században érkezett el:
Európa közepén felragyogott a Grál misztériuma.
Ez a misztérium volt Európa eszméjének, a kereszténységnek valóságos szívközpontja, és egy évezred elteltével sem szűnt meg dobogni. Fennmaradása érdekében azonban évszázadokig rejtőzni kényszerült. Ellenpólusaként, ugyancsak a IX. században az ember először mondott le, „hivatalosan” hármas természete isteni realitásáról, a test-lélek-szellem valóságáról. Ez a lemondás ezer év múltán további trónfosztásokhoz vezetett: a XX. század kor-homálya a materializmus, az embert már csak hús-vér főemlősként bírja felfogni.
A Mihály-korszak hajnalán a XIX. század utolsó harmadában – a szellemi világfejlődés törvénye szerint – újabb döntő változás történt az emberi tudatban: az anyagi világ káprázatába belecsömörlő ember tudatában megjelent egy új igény: ismét ismerni kívánta a földi valóság másik felét, az anyag világát folyamatosan teremtő és fenntartó szellemi kozmosz lényeit, akiket a mai tudomány „törvényeknek” nevez. Érzékelni akarta a természetben a természetfelettit, az emberben az emberfelettit. Hiányérzetéből korkritika, a lélek drámájából krízishangulat keletkezett. A XX. század embere – szörnyű századától agyongyötörve – szellemi fogyatékosként állt a szellemi világ kapujában, belső világában a szellemi nagykorúság nagyszerű és félelmetes sejtésével. A gondviselés hatalmai válaszoltak a század bőségtől vagy nélkülözéstől egyformán meggyötört emberiségének:
Európa szívében megjelent a jövő misztériuma, a modern szellemtudomány.
Egy út, amely nem ígér gyors bölcsülést, sima ösvényt, misztikus beavatást, ezekből – a század fejlődésében ellenérdekelt hatalmak – már bőséges asztalt terítettek. Egy út, amely felemeli az emberi értelmet a jelenkor állapotának felismeréséhez, a lehetővé vált változások szabad vállalásához, és utat nyit olyan tettekhez, amelyek a jövőben várakozó nagy világcélok érdekében avatják be az emberi lényt léte eredetébe és legmagasabb céljába.